Zilahy Péter
Róla egy vers
csak áll
csak áll és néz
csak áll és néz és vár
és szeretne a levegőbe röpíteni valakit
serken delejez visszaverődik
nem állnak kézre a fák
lábnyoma feldől élére áll
csak áll
csak áll és néz és vár
összefogdossa a kiállított nézőket
taglejt feszeng belezavarodik
a kezébe nyomott kezeket számlálja
mártózik a feléje fordított arcokban
csak áll és néz és vár
kőhajításnyira a boldogságtól
szolgál osztozik lepattan
kilöttyen szájából az íz
hangszálai összecsomózódnak
ha majd elkezdődik
tudni fogja
tudni fogja hogy fejezze be
hogy befejezze
Ő nem hibázza el
játszanak. becsukja a szemét.
csukva hagyja. hagyja hadd folyjon az arcába
a víz. hagyja végigfolyni a testén. vissza-
tartja a lélegzetet. a testére figyel. játszik
az ujjaival. csavargatja a kézfejét. nézi
hogy vegyül a vízzel a vére.
hagyja elvegyülni. az ajkait harapdálja.
az ajkaival játszik. beleharap. hátrafeszíti
a tarkóját. hagyja hadd érezze a fájdalmat. hagyja
hogy fájjon. a hajába markol.
hagyja hogy összeragadjon a haja. fogai közt
rést hagy. hagyja sziszegni a résen.
hagyja tocsogni a kétcentis forró vízben.
hagyja nekikoccanni homlokát a falnak. hagyja
végigcsúszni ajkait a csempén.
elereszti