Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 1994. december, V. évfolyam, 12. szám »


GERGELY TAMÁS*

GERGELY TAMÁS*
Szeptember, Santiago**
A folyón át
A vezér : – Arra lehet ?
– A folyón nem kelhet át.
– Mit szólsz, megpróbálja ?
– Meg.
– Biztos ?
– Ismerem.
Elvigyorodik : – Megnézem!
Még inkább
A vak : – Lehet itt olajbogyót vásárolni, kérem?
Bele a pofájába : – Itt beretvát! Kiváló svéd acél.
– Búzalisztből készült van-e ? – kérdi megszeppenve.
– Patkányéregből. Megteszi a penge is. Csuklónál az ütőeret.
Cérnahangon : – Hol vagyok?
Cinikus cincogás: – Még inkább : miért ?
– Sajnállak, fiam, hogy is...
– Patkány.
– Hová lett a hited?
– Ne se törődjék vele, öregapám!
Hajnal dereng
– Működik a komp, kérem szépen?
– Sürgős a dolog ?
– Nem is tudom...
– Menekül?
– Megérkezem.
 
Biccent
Meghajlás után levette az álarcot. Bravózás hallatszott. «A reflektorokat oltanák ki.»
Hirtelen támadt ötlettel visszahelyezte a maszkot. A taps megélénkült. Nevetségesnek érezte a helyzetet. «Nem tudnak különbséget tenni színész és szerep között. »
Végre kikapcsolták az égőket, ugyan akkor – mintha elvágták volna – megszakadt a tapsorkán.
– Volt egy ideges mozdulat...
Félszegen álldogált, a sötétben nem láthatta a beszélőt.
– ... jó lesz kiküszöbölni! Végeztem.
Biccentett. Erre a mozdulatára később sem talált magyarázatot.
Tehetetlenül
Az ajtóhoz ugrott, amikor észrevette, hogy azt az ár sarkából feszíti fel. Hitt abban, hogy testével megállíthatja a rátörő zuhatagot.
Amint rájött, hogy erre egymaga képtelen, hátrafordult, hogy segítség után kiáltson.
Riadt tekintetét fájó rikoltásával egybemosta, ahogy széttörve-átlyuggatva, mielőtt megsejthette volna, cafatokban sodorta, rádöbbeni volna, hogy az áradat feltartóztathatatlan.
Szemből
– Szorosabbra a kötelet! – kértem.
– Mester, a látszat a fontos.
Nem ellenkeztem, így hittem én is egykor.
– A szíjakat!
Elvonultak a fényképészek, megnyugodva vártam a közönséget.
«A látvány? Engedmény számukra.»
«A fiú !» – jutott eszembe.
– Menj, a többi a magam ügye.
Mikor becsapódott mögötte a pinceszínház ajtaja, még egyszer kipróbáltam, hogy biztosan fogja-e csuklóm a kötél.
«KÉSZEN VAGYOK!»
 
* Gergely Tamás 1952-ben született Brassóban, ugyanott érettségizett, majd Kolozsvárott végezte el a magyar-francia szakot. Négy évig Szatmár megyében tanárkodon; 1979-ben az egyetlen romániai magyarnyelvű ifjúsági lap, a bukaresti «Ifjúmunkás » művelődési rovatának vezetője, azután a szerkesztőség felelős titkára lett. 1978 és 1980 között a romániai magyar sajtó közölte írásait; 1981-ben önálló kötete jelent meg a bukaresti Kriterion könyvkiadónál, «Módosítás» címmel, a kötet egyperceseket és novellákat tartalmazott. 1987 novembere óta Svédországban él.
** 1973. szeptember 11-én katonai puccs vetett véget a demokráciának Chilében
 


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék