Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 1995. augusztus, VI. évfolyam, 8. szám »


Antonio Onetti

Antonio Onetti
A Tőrös Szűz
SZEMÉLYEK
A ROSSZKÉPŰ
Csúf ábrázatú csirkefogó, amint a neve is mutatja. Háttal az igazságszolgáltatásnak és a szerencsének, úgy tengeti az életét, ahogy lehet, főképpen turisták zsebére. Sokat jár-kel, annyit lop, amennyi csak útjába kerül, és ott alszik, ahol meglepi az éj. Bűnöző tevékenységét arra a vele született képességre alapozza, hogy leveszi az embereket a lábukról, de vigyázat: gyáva és alamuszi, meglehet, valamilyen dél-amerikai ország minisztereként végzi életét. Más jellemvonásai: allergia a virágokra, kiváltképpen a jázminra, és szőke dohányt szív (már amikor teheti).
WINSTON
Tömzsi, ötvenes transzvesztita, egy vándorkordé kormányosa, melyről dohányt, léggömböt, kotont és más gyorsan fogyó kacatot árul. A maga idejében sokat beszéltetett magáról, de most már nincs más elégtétele, mint hogy másokról beszéljen éjjel az utcasarkon. Mint régi vágású, derék sevillai buzeráns, olyan igaz szenvedéllyel viseltetik a Szűzanya iránt, főként a nagyhétben, hogy az életébe kerül. Még nem tudja, mi az AIDS, és nem ismeretesek más hibái, mint amelyek sajátjai nemének.
(Sevillai terecske nagyhét szerdájának hajnalán. Kőpad, papírkosár és egy újság)
(Jön a Rosszképű, terjedelmes tárgyat rejtegetve zubbonya alatt. Lihegve és sietősen leül a padra. Lopva nézelődik mindenfelé. Mikor megbizonyosodik arról, hogy senki sem követi, megnyugszik és női táskát húz elő, tartalmát a padra üríti és kirobban)
ROSSZKÉPŰ A fene a dolgodat, Rosszképű! A semminél is kevesebb! Egy szájrúzs, egy doboz felkötő-betét, La Carlota-féle bóvli, egy rakás szar és három hitelkártya... Hanem steksz, az semmi. Semmi! Micsoda faszari turisták jönnek körmenetet látni Sevillába!
(Gyorsan beledug mindent a táskába, és olyan messzire hajítja, amennyire csak bírja)
Hol a pénzes turizmus, a dollárok és a devizák? A bankban és a hotelben ott az átkozott hitelkártya, de neked, Rosszképű, egy csomag szőkére se telik. No mindegy, megint csak idekint alszok az utcán, mint az éjjeliőr. És kaparja a torkomat a jázmin bűze, mert nem lehet ezt kibírni.
(Lemondóan elrendezi ágyát a padon, és betakarózik az újság lapjaival)
Hát lehet ez? Egy magamfajta jóvágású tagnak ne legyen száz duro a zsebében, hogy megfizesse a panziót, és ne legyen egy csinibabája, aki behúzza a vackába. Hej, már csak az hiányzik, hogy jöjjön egy részeg vezeklő, és a legmélyebb álmodban megkenegessen az ostorával!
(Amikor betakarná az arcát, egy újságcím hívja fel hirtelen a figyelmét)
Az anyja keservit! „Rablás a Tőrös Szűzben.” Hát ez mi? „Sevilla megrendült. A Kínszenvedés sevillai testvériségének Hétfájdalmú Szent Szűze, akit közönségesen Tőrös Szűz néven ismernek, az elmúlt éjszaka szentségtörő rablás áldozata volt, mindössze két nappal azelőtt, hogy nagypéntek reggelén kivigyék körmenetben, ami... hünye, hisz láttalak én... de még mennyire... Az értékes aranytőrön és a drágaköveken kívül, amelyek a szobor mellén ragyogtak, a gaz tolvajok elvitték a rubintos ezüstkoronát, a gyémánt nyakéket, a smaragd kapcsokat, a gyűrűket, a Szűzanya minden díszes ékszerét, melyeknek értéke felbecsülhetetlen...” Jó fogás! Ez már igen! Ennek aztán van miből megfizetni a panziót. „A korona, a nyakék, a tőr...” Egyetlen ilyen gyűrűből úgy élnék életem végéig, mint Marci Hevesen.
(Felvesz egy csikket a földről és gyufával rágyújt)
És hányszor gondoltam rá... Mint mindenki. De né, akadt valaki élelmesebb. Te pedig csak mászkálsz a turisták után, hogy megfújd az erszényüket. A fene a dolgodat, Rosszképű, nincs magadhoz való eszed! „Míg a Tőrös Testvérek összegyűltek, hogy határozzanak a szobor kivitelének esetleges felfüggesztéséről, tekintettel a Testvériségek Szövetségének nagycsütörtökre vonatkozó sztrájkfelhívására, tiltakozásul az egyház bizonytalan helyzete ellen, rendőrségi források kerülik az üggyel kapcsolatos magyarázatokat, mivel egyelőre nincsenek olyan nyomok birtokában, amelyek gyanús személyek elfogásához vezethetnek...” Ez a teteje! Hát ha nem köpnek, ki kell vájni belőlük konyhakéssel! Ezért volt ma úgy megbolydulva Sevilla, hogy feje tetejére állt minden, bekasztlizták, aki röhögött az utcán, és nem lehetett egy kis kaját összeszedni a La Campana nyüzsgésében. Mindegy! Majd máskor! Te csak aludj, Rosszképű, mert holnap melózni kell, hogy Gané Marit sétálni vidd reggel.
(Elhelyezkedik az alváshoz)
Au, hogy kapar! És milyen büdös! Most jöhetne az Elhagyatottak Szűzanyja, hogy kiszedjen ebből a slamasztikából.
(Jön Winston, dohánnyal, édességgel, léggömbökkel és lim-lommal megrakott kordét húzva maga után)
WINSTON Túl jó volna az neked, te véreshurka.
(Rosszképű megremeg, azt hiszi, jelenéssel van dolga, nem is mer odanézni)
ROSSZKÉPŰ Jaj, a Szűzanya meghallotta! Bocsásson meg, senora, hogy viccelődtem. És ha a tegnapi dolog miatt jön, szánom-bánom, nem akartam én kifosztani a perselyt, az ujjamhoz ragadt a pénz! Szánom-bánom, de már elköltöttem...
WINSTON Szóval most azzal foglalkozol, hogy betörsz a serkestyékbe és megrajzolod az alamizsnát. Nem hittem volna, hogy ilyen jámbor vagy.
ROSSZKÉPŰ Ne képzelje, hogy én… (Észreveszi tévedését)
ROSSZKÉPŰ Winston. Te vagy az?
WINSTON Hát úgy nézek én ki, mint egy őrangyal?
ROSSZKÉPŰ Ajaj, még csak ez hiányzott! Ez úgy ragad, mint a kullancs, még a Feltámadás Vasárnapja is itt talál minket.
WINSTON És hogy-hogy egy magadfajta mágnás a szabad ég alatt alszik? Vezekelsz a bűneidért?
ROSSZKÉPŰ No nem, senora, csak helyet foglaltam, hogy lássam a Macarena negyed nemzetőreinek felvonulását, mert azokat nagyon kedvelem.
(Winston le akar ülni)
WINSTON Gyerünk, rakd már le a patáidat, mert teljesen kikészültem az egész éjszakai furakodástól, és elkékültek a bütykeim, annyit taposták őket. Mennyi kordé és gyerek és ballon és zarándok!
(Leül és lehúzza a cipőjét)
ROSSZKÉPŰ Jól mehetett az üzlet ilyen csődületben.
WINSTON Oltárian! Odavagyok az örömtől!
ROSSZKÉPŰ Akkor ne sajnáld, passzolj ide egy csomag szőkét, mert rühellem már a csikkeket szívni.
WINSTON Ejha, Rosszképű, ilyen gyengén állsz?
ROSSZKÉPŰ Pocsékul. Leégve. Mehetek a folyónak.
WINSTON És ha adok neked hitelbe egy csomaggal, mit kapok zálogba?
ROSSZKÉPŰ Köszönetet és kutyagumit.
WINSTON Semmi mást, szívecském...? (Próbálja fogdosni)
ROSSZKÉPŰ Hohóóó! El a kezekkel, mert összerúgjuk a patkót!
WINSTON Hű, hogy megcsődörösödött egyszerre!
ROSSZKÉPŰ Mit akarsz ezzel mondani?
WINSTON Hogy nem igaz, amit rossz nyelvek beszélnek...
ROSSZKÉPŰ Miféle nyelvek?
WINSTON Akik esküdnek rá, hogy jól ismernek téged... Nyelvek és más egyebek...
ROSSZKÉPŰ Hazugság és rágalom!
WINSTON Az ám... Tudok én mindent.
ROSSZKÉPŰ Mit tudsz te? Hagyd már abba a titokzatoskodást, és mondd meg, ki volt az a buzi, aki teleduruzsolta a füledet.
WINSTON Valaki...
ROSSZKÉPŰ A Köcsög! Biztos, hogy a Köcsög volt! Csak kapjam el, megölöm!
WINSTON Nem is ő, mert a Manikűrös Janka volt...
ROSSZKÉPŰ (Pechem van) És mit mondott neked az az Isten átka?
WINSTON Hááát... A minap találkoztam vele, azt mind énekelte:
A babám fustélya
csak egy gyenge vessző...
ROSSZKÉPŰ Be volt csiccsentve!
WINSTON Mivel jó barátnők vagyunk...
ROSSZKÉPŰ A fene a dolgodat, Rosszképű! Csak kapjam el azt a dögöt, ellátom a baját, kitépem a nyelvét, kiontom a beleit...! De mit kotyogott neked?
WINSTON Mondtam már, mindent. A Madrid kávéházról, a Pradóról, a Chapináról...
ROSSZKÉPŰ Képzelődik az a tollatlan keselyű, mert semmire se való, hát összehord mindent, ami nincs!
WINSTON Meg a rabkocsiról...
ROSSZKÉPŰ Arról is? (Teljesen lebőgtem.)
WINSTON Úgy látszik, egyedül engem nem hívtál meg a hepajra...
ROSSZKÉPŰ Ne ábrándozz, mert ennek mind vége!
(Előbb-utóbb ez is meg kellett hogy legyen)
De amilyen fosos szájú vagy, biztos el is pletykáltad már minden utcasarkon...
WINSTON Én? Nem.
ROSSZKÉPŰ Egykutya.
WINSTON Még... nem.
ROSSZKÉPŰ Szóval?
WINSTON Nesze, szívj el egy feketét, és tartsd meg a csomagot.
(Elvesz a kordéról egy csomag cigarettát és odaadja)
ROSSZKÉPŰ Nekem?
WINSTON Neked ajándékozom, hogy csillapodj le, angyalarc, májusi rózsaszál...
(Újra támad)
ROSSZKÉPŰ Pá, pá... Kopj le rólam.
WINSTON Nem akarsz kedves lenni Winstonhoz?
ROSSZKÉPŰ Hallod-e, csak semmi malackodást, ebből úgyse eszel.
(Kivesz egy cigarettát és felpaprikázva,  idegesen rágyújt)
WINSTON Hú, hogy felkurbliztad magad egyből! Micsoda hálátlanság! Mikor még cigarettát is kaptál hitelbe...
(Rosszképű ügyet sem vet rá)
WINSTON De beszéljünk egyébről... Miféle csaj ez a te pipid? Hogy hívják?
ROSSZKÉPŰ Gané Mari? Nemrég jöttem el tőle... Hó! Ohó! Képes volnál?
WINSTON Helyes kis jószág! Egy meszelőrúd! És ezzel a pókkal...! Megpukkadok az irigységtől!
ROSSZKÉPŰ Ide hallgass, Winston, Gané Mari olyan lány, aki arra való, hogy szeressék, nem hogy csúfolódjanak vele, és ha megtudná, én el is búcsúzhatok az élettől, mert én Gané Mari nélkül senki-semmi vagyok.
WINSTON Akkor ma lesz a napja, hogy megfizeti nekem a csomag Fortunát.
ROSSZKÉPŰ Meg ne tedd velem ezt a disznóságot, mindenre, ami szent! És pont most, mikor bejut a tanácshoz, és kiszed a nyomorúságból, hogy egészen másképpen éljek!
WINSTON Hű, hogy működik a képzeleted, hajnalcsillag, cukorfalat...!
ROSSZKÉPŰ Megteszek mindent, amit akarsz, csak ne mondj neki semmit!
WINSTON Ez már egészen más, kicsikém. Mennyit sóhajtoztam én titokban ezért a szájacskáért, és ezért a szemecskéért, és...
(Megfogja a micsodáját)
ROSSZKÉPŰ A francba, Winston, nem itt, még meglátnak!
WINSTON Nincs itt senki! Ne finnyáskodj már, szívecském...
ROSSZKÉPŰ Rendben van. Nyertél. De gyorsan nyélbe ütjük, aztán megfizeted a panziómat és kész.
WINSTON Megfizetem én neked XIII. Alfonzot is ma éjjel!
ROSSZKÉPŰ És egy szót se Gané Marinak, és senki másnak, mert ha holnap eljár a szád a Köcsögnek, újból előáll azzal a dumával, és továbbadja a Manikűrösnek, és egy másiknak, és megint egy másiknak... olyan ez, mint a veres kakas meséje... És más dolog kimászni a csávából... és más belegebedni a nagy fene örömbe...!
WINSTON Gyere ide, mert felforrt a vérem, és szétveti a fejemet a szerelem.
ROSSZKÉPŰ (Brrr!)
(Rosszképű visszaül a padra, és Winston ráveti magát, mint szenvedélyes és mindenre elszánt némber, amikor Rosszképű hirtelen valami nagyon keményet és nagyon hideget érez Winston mellén)
ROSSZKÉPŰ Juj! Mi ez a kemény és hideg a melleden?
WINSTON Mi? Semmi! Anyám keresztje!
ROSSZKÉPŰ De belém nyomod.
Vedd le.
WINSTON Hagyjál!
ROSSZKÉPŰ Mekkora kereszt!
(Dulakodnak. Rosszképűnek sikerül kihúznia nagy meglepetésére a Szűzanya szent tőrét, amelyet Winston a keblében rejtegetett)
ROSSZKÉPŰ De hisz ez nem is kereszt...
WINSTON Add vissza rögtön, semmi közöd hozzá.
ROSSZKÉPŰ Egy színes kövekkel kirakott tőr...
WINSTON Azt mondtam, add ide!
ROSSZKÉPŰ Te, Winston… Ez az a tőr, amit megfújtak a Szűzanyától!
WINSTON Nem!
ROSSZKÉPŰ Te voltál! A Winston kegytárgy-tolvaj!
WINSTON Hazugság! Véletlenül találtam a szemétben!
ROSSZKÉPŰ És hogy hallgatott róla... (Winston próbálja elvenni tőle)
WINSTON Azonnal add ide azt a tőrt, vagy...
ROSSZKÉPŰ Vagy mi? Még mindig beárulsz Gané Marinak? Hogy cseszegetett a képmutató, disznó buzija, aki meg akart zsarolni azzal a rabkocsi-históriával!
(Winston térdre borul és az éghez fohászkodik)
WINSTON Jaj, milyen szégyen, Szűzanyám! Bocsáss meg! Hisz jó keresztény vagyok. Bocsáss meg, és megfogadom, hogy elzarándokolok Jeruzsálembe, és térden imádkozok, szétvetett karokkal, mind a két kezemben egy Bibliával.
ROSSZKÉPŰ (Gyémántok, rubintok, smaragdok... Ez a tőröcske megér vagy egy milliót, és ha kinyomozom, hol rejtezik a kincs többi része... Meg vagyok mentve!)
WINSTON Rosszképű... Meg kell őrizni a titkot.
ROSSZKÉPŰ Ez meglesz.
WINSTON Amíg visszateszem.
ROSSZKÉPŰ Visszavinni? Hát dilis vagy te, vagy mi a fene?
WINSTON Ide hallgass, kicsim, ez nem az, aminek te gondolod. Nem rablás volt ez...
ROSSZKÉPŰ Ó, nem?
WINSTON Nem! Elragadtatás, roham, valami, ami tetőtől talpig átjárt, és nem tudtam ellenállni.
ROSSZKÉPŰ Ilyen rohamokkal gyógyítgattam én a szegénység betegségét.
WINSTON Hadd mesélem el. Mindig nagyon tiszteltem a szentséges Tőrös Szűzet, jól tudja ő, mert látta minden reggel, hogyan figyelem a köpenyére tapadva egész úton a kijárattól a bejáratig. És mind ahányszor látom ezzel a mellébe ütött késsel, megreped a húsom, és mintha lebegnék, mikor arra gondolok, mit szenvedett ez a nő a mi bűneinkért. De hétfőn, mikor imádkozni mentem hozzá a kápolnába, belém költözött az ördög, és taplót dugott a fülembe, hogy muszáj érezzem ennek a dákosnak a hidegségét a mellemben. Úgy hogy tegnap este negyven év után férfiruhába bújtam, hogy senki se ismerhessen rám. Egy termoszba cukros kávét töltöttem és egész doboz altatót, aztán a kápolnába mentem. Ott volt a Szent Szűz négy virrasztó testvérrel. Mind gyanútlanul ittak a termoszból, és mind elvágódtak a földön. Fogtam a kicsi létrát, felmásztam, és reszkető kézzel kihúztam a Szent Tőrt. Micsoda érzés: ennyi malaszt a kezemben! Én csak egy kicsit akartam tartani, aztán visszatenni a helyére, esküszöm, Rosszképű, de mikor annyi ékszert, annyi csillogást láttam a kezem ügyében, megkergültem és nem bírtam visszafogni magam. És a Szűz mintha azt mondta volna: „Vidd el, Winston, nekem nem kell...”
ROSSZKÉPŰ A végén még azért vitted el, hogy szívességet tegyél neki...
WINSTON Ez az igazság, Rosszképű. Itt csapjon belém a mennykő, ha hazudok.
ROSSZKÉPŰ Ne kísértsd az eget, mert még megmérgelődik. Kiraboltad a Szűzanyát, éjjel, alamuszi módon és feltett szándékkal...
WINSTON Nem! Nem! Nem!
ROSSZKÉPŰ Ebben a históriában az egyetlen szívesség az, hogy milliomost csinálsz belőlem.
WINSTON Hogy-hogy?
ROSSZKÉPŰ Úgy, hogy megosztod velem a kincset.
WINSTON Azt már nem, Sátán! Vissza kell vigyem, hogy könnyítsek a lelkiismeretemen.
ROSSZKÉPŰ Képmutató! Egymagadnak akarod. Hülyének nézel engem? Ez a tőr az ítéleted. Vagy részt adsz a szajréból, vagy elmegyek az ügyészségre, feljelentelek és a hátralevő életed rács mögött töltheted.
WINSTON Egy szót se szedsz ki belőlem. Nem félek a sittől.
ROSSZKÉPŰ Majd meglátjuk.
WINSTON Rosszképű, ha akarod, legyen tiéd a kordé. Talpalok, dolgozok neked, a rabszolgád leszek, de ezt az ötletet verd ki a fejedből.
ROSSZKÉPŰ Nem, Winston! Gondolkozzál csak, és becsüld fel ezt a csodát. Azzal, amit ez a holmi ér, te meg én visszavonulunk az utcáról... És éljük világunkat!
WINSTON Te meg én?
ROSSZKÉPŰ Mondd meg, hol rejtegeted, és beverem a dorongot.
WINSTON Nem bízok benned.
ROSSZKÉPŰ Akkor kinyírlak, ronda boszorka!
WINSTON Képes volnál?
ROSSZKÉPŰ Ha elfogy a türelmem!
WINSTON Nem félek a haláltól!
ROSSZKÉPŰ Ó, nem? (Mozdul, hogy nekirontson)
WINSTON Jaj, bizony félek!
ROSSZKÉPŰ Akkor beszélj, vagy elvágom a torkodat!
WINSTON Jól van! Ne ölj meg! Megadom magam. Tartsd meg a tört, egy vagyont ér, a többi kincset visszaviszem, és meghúzódok egy kolostorban.
ROSSZKÉPŰ Nem egyezkedek.
WINSTON Mit akarsz hát?
ROSSZKÉPŰ Fele-fele.
WINSTON Bolond vagy?
ROSSZKÉPŰ Te vetted el az eszemet, és nem kell más osztozkodás. Mondd meg, hova dugtad el a koronát, és kvittek vagyunk.
WINSTON A korona a legértékesebb!
ROSSZKÉPŰ Te megtarthatod a többit. Ha pedig nem...
WINSTON Rendben van, te mocsok. Az égből is kifosztasz.
ROSSZKÉPŰ Kevesebbet pofázz, és köpjél már.
WINSTON Előbb a tőrt!
ROSSZKÉPŰ Mit mondasz? Előbb a koronát, aztán majd beszélünk.
WINSTON Rohadnál meg a pokolban!
ROSSZKÉPŰ Arra spórolok.
(Winston kinyit a kordén egy oldalajtót, s már látszik is odabent a korona és a többi csillogó-villogó ékszer)
WINSTON Itt van.
ROSSZKÉPŰ Hű, a mindenit! És ezt végighurcoltad az egész Sevillán?
WINSTON Magamon kívül voltam, és nem is került jobb hely.
ROSSZKÉPŰ Adta tolvaj boszorkája! És engem meg akartál venni pár vacsak bagón!
WINSTON Most megkaptad, amit akartál. Add ide a dákost, és végezzünk.
ROSSZKÉPŰ Te mondtad. Végezzünk!
WINSTON Mért nézel így rám?
ROSSZKÉPŰ Most a tőr kellene?
WINSTON Ahogy megegyeztünk.
ROSSZKÉPŰ Akkor nesze tőr...! Nesze!
(A mellébe üti a tőrt. Winston térdre esik)
WINSTON Jaj! Mocsok! Gyilkos!
ROSSZKÉPŰ Nem akartad érezni a kés hidegségét a melledben? Nesze, váljon egészségedre. Most már nem fújhatsz be. Viszlát, szép seggű! A pokolban találkozunk!
(Berakja az ékszereket a kordába és el)
WINSTON Jaj! Segítség! Rendőr! Megöltek! Meghalok! Jaj, Szentséges Szűz, fogadj kebledre, mert szánom-bánom minden bűnömet.
(Winston haldoklik, de mielőtt utolsót lehelne, hallucinál és dobpergéssel, nagyheti muzsikával álmodik: előbb halk, azután felerősödik, végül már harsog. A szín elhomályosodik, és égi fény világítja meg. Csengettyűk csilingelnek. Azt is álmodja, hogy két arkangyal lép hozzá. Egyikük ráadja a köpenyt, a koronát és a rózsafüzért; a másiktálcán égő gyertyákat állít eléje. Az álom során fokozatosan végtelen boldogság árasztja el, amely elfeledteti vele tragédiáját)
WINSTON De... mit hallok! Muzsika! Pergő dobok! Melyik testvériség vonul fel itt ilyenkor? És ezek az égő

gyertyák? És ez a tömjénillat? A köpenyem! A koronám! A rózsafüzérem! És arkangyalok itt mellettem! Lehetetlen. Valóság ez vagy álom? Nem. Ez mind igaz. Engem ajnároznak. Nekem szólnak a csengettyűk! És ez az utca? A sugárút! És ez a nagy templom... A székesegyház! És ez a sok bámészkodó! Ó, milyen nagyszerű pillanat! Erre vágytam! Köszönöm, Istenem! Köszönöm! Köszönöm! (Jaaaj!)
(Fülig érő mosollyal kimúlik a szűz Winston, és a halál feketeségében azt álmodja, hogy belép a kápolnába a tetőfokára ért induló ütemére...)
Vége
JÁNOSHÁZY GYÖRGY fordításai


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék