Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 2000. február, XI. évfolyam, 2. szám »


Szabó György

Radnóti iskolám

Radnót: itt töltöttem a legszebb éveket én el!
Legszebb: mert a gyerek pillanatoknak örül.
Itt sikerült betekinteni akkor zsenge eszemmel
kényes ügyekbe: ki a nemtelen és a nemes.
Itt tanitott tanítónk írásra a kis palatáblán,
s csak késõre hevert irka a pad tetején.
Ebbe a jóhegyû új ceruzával róttuk a leckét,
ezt váltotta fel a tinta s a toll, hamarost.
Majdnem hetvenöt éve, de mostan is õrzöm az írást,
gyermeki kézzel irott kordokumentum ez is.
És ki e pár sort olvasod, elmélkedj behatóan:
jó alapokra lehet húzni a nagy palotát.


Rövid önéletrajz

Radnóttól Vásárhelyig egy órácska a járás,
már ha vonatra felülsz, és nem a láb a szekér.
Ott jártam ki a négy elemit becsülettel, az írás
tiszteletére nevelt iskola, pap, tanító.
Aztán nyolc évig Vásárhely gyúrt tudománnyal,
most köszönöm meg a sok jót, ami rám ragadott.
Ámde a legszebb évek még ezután sorakoztak:
emberségre nevelt itt, ez a Város, e hely.
Megjártam azután az Urált is, élve maradtam,
míg sok jó magyar ott nyugszik, a hantok alatt.
Most már nagytataként sehová se igyekszem el innen:
itt élek, míg a Sors jelzi: letelt az idõm.

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék