Demény Péter
Amatőr tercina
Csak ülök itt és nézem a papírt,
s még azt se mondanám, hogy tán „merengek”
nem vagyok olyan kérgesen tapír,
belém egykoron jómodort neveltek,
mit nem fog semmi durvamarku gúny,
s bár vágyaim már régen elszeleltek,
itthagyván engem elkopott-szagún,
még írok olykor egy-egy léha sort,
ilyen bohém-költői alkatún...
Mit előttem egy Babits eldalolt,
vagy ne adj Isten, Ady, Kosztolányi,
Zrínyi vagy Szabó tőlem elrabolt,
sok szépen csengő-bongó lárifári –
dalolom újra, elfáradhatatlan,
nem unja azt meg Bözse, Ella, Sári:
ropog a tűz, meleg az ócska katlan,
főzöm szorgosan a tercinákot –
megsegíthetnél most e pillanatban:
túrót tegyek a laskára vagy mákot?!
Dal
Beh rossz volna ha elmennél
Beh nem tudnék mit kezdeni
Ha újságpapírt hord a szél
S a kukákat mind elveri
Törékeny lábacskáidat
Keresve kutatnék a múltban
Gesztenyebarna szöghajad
Villan föl kopott-megfakultan
Ismerem minden részedet
És mégsem állíthatlak össze
Mire az egész kész lehet
Megintcsak szétesel örökre

Archaikus ritmus II.