Cselényi Béla
A giliszta balladája
a sztin kaliva tin diki mu dallamára
újgörög hangértékben
vézna karizmú giliszta
cingár izmú giliszta
rovarisme kidíszíti
de abroszhoz nem tiszta
cingár izmú
gizda pondró
vézna karú
giliszta
néz a kútba
onnan vissza
és ha tiszta
megissza
ó a lumbricus terrestris
vibriónyi giliszta
gázló gólya gémek élce
számára szurkapiszka
cingár izmú
gizda pondró
vézna karú
giliszta
néz a kútba
onnan vissza
és ha tiszta
megissza
rossz lesz biogilisztának
cingár izmú giliszta
koszos pondró sose lészen
visszaútja nem tiszta
cingár izmú
gizda pondró
vézna karú
giliszta
néz a kútba
onnan vissza
és ha tiszta
megissza
kecmereg ki nap alá a
cingár izmú giliszta
gázló gólya gém a torkos
harmatvízzel leissza
vézna karú
gizda izmú
inci-finci
giliszta
fellibbent a’
zionokhoz
cirruszokat
kihízta
Budapest, 1996. II 9–10.
 
A delfinek
– Cousteau kölyke megdöglött – mondta az egyik delfin.
– Ki Cousteau? Ki Cousteau? – csipogta a másik.
– Vékony, öreg tornatanárember fehér-fehér rönkön.
Budapest, 1996. II. 18.
A fogorvos üdvözülése
a nagy pompidou-fúrógép
üveglépcsői
kissé egymás fölé csúsztatott
üveglapokból állnak
egyre feljebb
egyre feljebb kerül a fogász
s maga alatt több ezer fogász
többnyire őszülő üstökét látja
maga fölött meg több ezer fogász
fehér kalucsnitalpát látja
a tökéletesség felé masírozni
megy a fogász hátulgombolósan
lapockái borostásak már
a viszketegen kisarjadó tollaktól
s megy egyre feljebb
ahol oxigénnel altatnak
s étert lélegzenek be
megy az irtózatos emelődarura emlékeztető
fehér fúrógép csuklói felé
már megtett egy eiffel-toronnyi távot
amikor rádöbben
hogy akik étert szívnak
ezek az új kollégák
ezek az amalgámépítészek
akikkel úrvacsorakenyeret fog törni
nos
nem érzik a fáradtságot
sem most
sem az idők legvégén
Budapest, 1996. III. 20.