IRODALOM ÉS ISKOLA
Csanádi Imre
Szolgáló éneke
malomkő forgatása közben
Valahonnan a középkorból
Két kezem, jó kezem,
amit tehetsz, megtedd,
amit parancsolnak,
amit rád kiróttak.
Végezd, amit végezhetsz,
amit tehetsz, megtedd,
tedd szaporán, szaporán.
Csak most ne hagyj szégyenben,
legalább, legalább
csillaghunytig,
madárcsivogásig,
legalább, legalább
napfelköltig,
világos virradtig,
legalább, legalább
napdelelésig,
baromitatásig,
legalább, legalább
naphunytáig,
baromheverésig,
legalább, legalább
éjfél érkeztéig,
rontó rosszak gyűltéig.
Két kezem, jó kezem,
még-meg ne ernyedj,
még-még tarts ki.
még csak holnapig,
csak holnaputánig,
csak halálom napjáig.
Mindent másnak,
alig-alig magamnak.
Két kezem, jó kezem,
szaporán, ó jaj,
szaporán, ó jaj,
két jó kezem, szaporán.
1972