Jánk Károly

Mint az utakról visszaszoruló vizek, ha
nyaldossa őket a nap, úgy érkezzen el önmagá-
hoz. Száradjon fel, de sürgető hang ne hagyja
el a száját. Ha úgy tetszik, vigye vissza a
szabadságát, hogy elejtve hordja, vagy foglal-
jon le pártos helyeket egy új honfoglalás
nevében, osszon ki szerepköröket, és játssza
is el őket, akkor is, ha nevéig ölné a kétely –

Ne legyenek elvárásai, ne halasszon, tud-
ja mindig: a sok mérlegre téve semmilyen, de
ez sem egy ügy, és az ideje sohasem volt idő –

Szürke napok hordaléka következzen el
aztán, amikor ölbe ejtett kézzel arra gondol,
hogy immár tüze sem valódi tűz – alvadt vér-
darabokból máglyarakás.

Egy szem cseresznye

Cseresznyeérés ideje volt, amikor találkoztunk.
Akkoriban a várost már ellepték a bankok és az
olcsó szórakozások. Esténként ki- és belobbanó
képsorok a képernyők előtt – idézetek a szürke-
ség nagykönyvéből. A hosszú szálú fűben ültünk
fenn a dombon, mező- és vadvirágillat kavargott.
Elfelejtettünk misére menni. A kezed becéztem ó-
rákon át. Denevérek köröztek a lámpák körül, mi-
kor a buszra vártunk. A híd lábánál váltunk el,
adtál egy csókot, megbeszéltük a másnapi rande-
vút. Nem tombolt sokáig ez a kapcsolat, de aznap
vidáman tértem haza, egy szem piros cseresznyé-
vel a számban.