Gyukics Gábor

Almádiból Pestre
Forog a Napraforgó a tengelye körül
Egy ölyv lebeg az M7-es felett
Arra dolgozol
A tulaj a bevétel után fizet
Ha nincs, semmit
Ha van, keveset
Nyitott cipzárral ülsz vonatra
A töltésről pattant cserepű háztetőkre látsz
A kalauz az arcod nem jegyzi meg
Számolatlanul kéri kezelésre jegyed
A sokszemű víztorony
Ezen Pestig
A másik oldalon Csajágig ellát
Most gondolsz bele
Félórányira otthonodtól
Hol is töltötted az utolsó két hetet:
felfújt vízicsúszdán és trambulinon
kakastarajú balatoni vízben
négerbarnára cserződött a bőröd
talpadon kagylók és kővágta sebek
sodort műanyagkötél tüskéi feszülnek ujjaidban
a bóján innen
a zöld kerítésen belül
hónaljig merülve vertél üreges fémcsöveket a földbe
hogy ne jöhessen be más csak aki fizet
tülkölsz
a figyelmet jobban magadra hívod
az idő lejárt
tessék a partra kijönni kérem
képtelen ez a rendőri szerep se pénz se élvezet abból a kevésből berúgsz az aznapi műszak után este a tulajnak és nejének kinyilatkozol másnap a reggeli vonaton a feledékeny kalauztól
kérsz nyitót a sörödhöz