Márkus Etelka
Távházasság

fiamnak

Megfáztál. Azóta vagyok lázas, s rettegek
versben, egyedül, hogy kitalálsz, hogy
kitalállak.

Mióta nem vagy velem:
Képmásodra adtam rá kis ingecskédet,
tiszta pelenkád, meg ne fázz.
Ráfektettelek a párnára és ringattalak,
nehogy eltörjön bábutested.
Ne haragudj, ha sírással költöttelek fel,
s most is zaklatlak örökös bűnbánattal
vagy ezzel a verssel, hogy arcomon
nem táncolnak érzelmek a sok parancstól.

Senki sem fog annyit hazudni
neked mint anyád, ezért kell szeretned.