Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 1990. május, I. évfolyam, 5. szám »


Horváth Imre

Horváth Imre

Xéniák

Az idő fókuszában állunk,
véres dráma a mi világunk.

*

Mit írnál fel a lobogódra,
föltéve, hogy lobogód volna?

*

Rá kéne köpni, ami rút,
de undorunk csak nyelni tud.

*

Azt képzeled, megvédelmez vezéred,
ha parancsára eldobod a vérted?

*

Ahol az ész csak rombolást terem,
szerencse, ha van néhány esztelen.

*

Nem tudja már, mit gondoljon az ember,
vagy tudja jól, csak gondolkodni nem mer?

*

Mind kevesebb, ki megsegítsen,
mert sok a hit s még több az Isten.

*

Már nincs többé, hogy mitől óvjalak:
mindenütt lelsz egy siratófalat.

*

A tanítvány a mesterétől reszket
mert vagy ő, vagy a mestere eretnek.

*

Halottabbak nem lesznek a halottak:
felsőfokot a Halál sem fokozhat.

*

Nem láthattam máig csak vereséget.
Honnan ismerős a győzelmi ének?

*

Átkereszteli aki gyilkolt, lopott.
Az új keresztelő szentjánosok.




Z. Erdei Anna grafikái


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék