Matei Vişniec

A bölcs ötórai teája

A bölcs az ezüstös kiskanál
mentén mélyen
a teáskanna közepébe nézett

mi látható ottan – kiabálta az ablak
előtt összeverődött tömeg
csöndet – üvöltötte a bölcs
egy csillámló pontot látok egy diszkrét helyiséget
az anyag lakosztályát most
az egészet látom a maga teljességében
a járókelők bemásztak az ablakon behengeredtek
a sötétlő nyirkos szobába felkúsztak
a falak magasába és lebukfenceztek
a teáskannába belevetették magukat a sárgás
folyadékba és belenyivadtak bugyborékolva vézna
kezüket lengetve ide-oda

a bölcs mozdulatlanul a teáskanna
mélyébe meredt megnedvesítette szemét

és feldúltan kiáltott a kihalt utca felé –
éppen most
látható felszínre emelkedőben
az anyag tündöklő vére