Nagy Attila

45

Ez már a negyvenötödik.
Mondhatnám: kilencven per kettõ.
A férfit hiába gyõzködik:
Megváltani már nincs Teremtõ.

Születtem õszi reggelen
A leggyönyörûbb nõtõl -
Álmomban néha megjelen,
Mosolyog, majd visszahõköl

A fák fölé egy égi indán,
Hol tökéletlen angyalok
Arra várnak: felbõgve, tisztán
Adjam hírül, hogy itt vagyok.


LGT-like

Hé, nõ, ki félrebeszélsz,
Mert úgy akarod, vagy
Nem is tudsz már másképp -

Hé, vagányok, kik álló hajón
Sört vedeltek már s még -

Hé, senkiházi költõ-banda,
Elhullt a derék versben -

Farmeres szép nagymamák,
Kik lapultok egy bedekkerben -

Hé, életem, hé, elrohanok
Melletted, és nem is éltem!

Hé, nõ, ki félrebeszélsz,
Ruganyos-e még a léptem?


Koncert után

Fény volt a nõi öltözõben.
Benéztem: sem nõk, sem hangszerek.
Odakint nyár volt költözõben,
Egymást takarták lágy szelek.

Az esti koncert barokkosan
Dús volt a nõi kartól.
Szóltak valakik félhangosan -
Nem hallottam, talán a zajtól,

Mely nem ült el bennem még. Jövet,
Rohammentõk szirénáztak;
Suhancok rázták öklüket
Az átjárónál s kiabáltak...

Kerestelek az öltözõben,
De senki nem volt. Sem hangszerek.
Koncert után, valahol sörben
Áztak tovább a hangjegyek...


Pille
Szárnyak
Emelik, ejtik a
Tájat.

Várlak,
Ahogyan visszavárják
Levelük az
Ágak.


Bogáti est

Szundít a kert
Nyújtózik a test ledéren
Csendesül a vers
Ásít még néhány sort
Az öntudat s kilobban
(Izzik fehéren)