Bános János
Huzatban
Rád suttogó ablakok között
az ezerszer végigjárt utcán:
elfehérül-e még az arcod?
Kicsinyes billegések – árnyék-kanóc
lobbanva neked ütközött:
csak az éjszaka mustrált
Nincs hozzá semmi közöd
Lefejthetetlen daróc
zizeg rajtad a bőröd
Göthös a járda csenevész
de himbál fölsötétlik
magába takarna – takarózz
te is: nyavalyog Csőszök
alkonya Hegyezett új karók
Közeleg messzeséges:
kiféle népség szóljon rá?
Hol tél csírázik a szájból
a szó elrohad ha akár az arcod
s elhamvasztja a fényességet
Szórná a szélbe szétszórná:
vakuljon gyásszá a lélek
Huzatban langy melegben
az ezerszer végigjárt utcán
eldugult csatornák böfögnek
arcodon nyikhaj-szél kotorász:
vajha mit érhet tetten?
Arcot arcomat pusztán
Isten se mondhatná szebben