Horváth Imre
Xéniák
Csúcsom felé tör az iszony –
megtorpan a szikláimon.
•
Az éjszaka vándor virág,
hátán holdfénnyel telt iszák.
•
Buzámat örli a bolond malom.
Az őrület lisztjét kóstolgatom.
•
Ezer holdas rétet arattam,
hol a fűszál, mely halhatatlan?
•
A fölsíró csecsemő hangja
a születés lélekharangja.
•
Kimúlt bogár halott falevelén.
Ez aztán a halálos szerelem!
•
Didereg az egész világ ma:
béleletlen Isten kabátja.