Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 1991. május, II. évfolyam, 5. szám »


Hatházi András

Hatházi András
Jótanácsok
Ki halálba készül,
legyen menetrendje:
jó tudni, pontosan
mikor indulnak a
személytelen,
gyors,

vagy – kívánság szerint –,
expressz halálnemek.
Legyen talpraesett és tájékozott!
Csomagot vinni
nem ajánlatos!
A csordultig telt lelket,
vesztegelés közben, tilos
kiönteni! És
üresen se feledje a
poggyásztéren,
mert zavarhatja a felszállók
(oh, míg élek soha-soha!)
emlékét!
Kellemes utazást! melynek
érdekében, kérjük szíveskedjen
idejében tudakozódni a köztes
állomások, esetleges
átszállók, a díj-
szabás,

a különbözetek és a netáni
büntetések felől is,
nehogy meglepetés érje az
oly kedves utast.

Kínos csüggni ott, hol
az embernek semmi
keresnivalója.
Ezért hát, jegyét ne
feledje megváltani,
bár gyönyörű lenne egyszer,
legalább egyszer,
kijátszani
őfelsége
cenzorait.
Szentháromság
Az egyik szomszédom Isten,
a másiknak nincs foglalkozása,
így, hárman alkotunk egy
pompás baráti klikket.
Ha néha összeröffenünk
egy kis mannára,

Isten fölösleges dolgokat teremt, és
míg a másik a prófétákhoz szalad
mindent kifecsegni,
én megőrzöm méltóságomat,
és nem szólok:
– Már nagyon megvénültünk.
Isten tudja ezt, és
ezért minket okol,
fenyegetőzik és szörnyen
káromolja magát, és bizony
sokszor dulakodik.
Kemény fickó,
de belátja ő is,
hinni bennünk így eléggé avítt dolog.
Hát legalább magunkban őrizzük meg
a lejárt mennyei hiábavalóságot.

 
Köszöntő
Brávó, Kafka!
Van cél,

csak út nem vezet
hozzá.

Ezt olyanok
mondták, kik
onnan
üzentek,
hogy:

Képzeljétek!
Mi úgy gondoljuk,
vagyis

úgy látjuk, hogy
van cél,

csak út nem vezet
hozzá.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék