Cseh Katalin
Jönni fognak
Jönni fognak simogató esztendők
és simogató korszakok
ölbe vesznek a mosolygó éjjelek
s üdítenek a lenge hajnalok
sohasem lesztek magatokra
valaki mindig betakar
vagy kitakar
megdorgál vagy magasztal
valaki mindig félteni fog benneteket
a sündisznóktól a huzatos sóhajoktól
valaki mindig ébren lesz
amikor ti éppen álmodoztok –
valakinek melege lesz
amikor ti éppen vacogtok.
Valakik mindig
Valakik mindig arra várnak,
hogy szólítsuk őket
ülnek a padon, a ház előtt
vagy a lugasban,
és perceket számolnak
– az idétlen időt vallatják –
de az csak hallgat, mint a született
kegyetlenek,
közben egyre-másra peregnek
a szőlőlevelek
– belecsobbannak a végtelenbe
s az út csak tátog, mint a hal,
tátong, mint feneketlen seb.