Háy
János
Minek ne
Minek ne lennék itt,
mért fájna ez az utazás
Frankfurt am Mainba.
Sírsz most egyedül,
vagy nem csinálsz semmit.
Szól a mócárt meg a hájden,
ki hallaná a szomszédban,
hogy hiába vársz
és hiába várlak
Franklurt am Mainban.
Különben jól vagyok,
nem ólálkodsz körülöttem,
úgy nem szeretsz, ahogy
nemszeretni csak lehet.
Mégsem mást akarsz,
csak engem,
kiverni belőlem a lelket,
ott Frankfurtban vagy itt
Budapesten.
Ezt
érted teszem...
Ezt érted teszem, de a nő
csak vágta a gyerek körmét,
nekem meg járt az eszem,
hogy mennyi pénz hiányzik,
és mennnyi fog hiányozni még.
Ezt érted teszem, hogy
megszerezzelek – mondtam,
de ő csak nevetett, gond
talán volt, a bukszája telve.
– Miért pont engem? – kérdezte,
úgy, mint előbb....
Talán halkan a fülébe súgtam:
Aggyál pénzt!
vagy magától gyömködte
bele a zsebembe,
gondolta olcsó,
szinte fillérekből van,
gondolta ennyivel
megússza a szerelmet.