|
Untitled Document
Nagy Attila
45
Ez már a negyvenötödik. Mondhatnám: kilencven per kettõ. A férfit hiába gyõzködik: Megváltani már nincs Teremtõ.
Születtem õszi reggelen A leggyönyörûbb nõtõl - Álmomban néha megjelen, Mosolyog, majd visszahõköl
A fák fölé egy égi indán, Hol tökéletlen angyalok Arra várnak: felbõgve, tisztán Adjam hírül, hogy itt vagyok.
LGT-like
Hé, nõ, ki félrebeszélsz, Mert úgy akarod, vagy Nem is tudsz már másképp -
Hé, vagányok, kik álló hajón Sört vedeltek már s még -
Hé, senkiházi költõ-banda, Elhullt a derék versben -
Farmeres szép nagymamák,
Kik lapultok egy bedekkerben -
Hé, életem, hé, elrohanok Melletted, és nem is éltem!
Hé, nõ, ki félrebeszélsz, Ruganyos-e még a léptem?
Koncert után
Fény volt a nõi öltözõben. Benéztem: sem nõk, sem hangszerek. Odakint nyár volt költözõben, Egymást takarták lágy szelek.
Az esti koncert barokkosan Dús volt a nõi kartól. Szóltak valakik félhangosan - Nem hallottam, talán a zajtól,
Mely nem ült el bennem még. Jövet, Rohammentõk szirénáztak; Suhancok rázták öklüket Az átjárónál s kiabáltak...
Kerestelek az öltözõben, De senki nem volt. Sem hangszerek. Koncert után, valahol sörben Áztak tovább a hangjegyek...
Pille
Szárnyak
Emelik, ejtik a
Tájat.
Várlak,
Ahogyan visszavárják
Levelük az
Ágak.
Bogáti est
Szundít a kert Nyújtózik a test ledéren Csendesül a vers Ásít még néhány sort Az öntudat s kilobban (Izzik fehéren)
|