MĂĄrton LĂĄszlĂł

ORPHEUS A SAKKTÁBLÁN

Orpheus megĂŠrkezik a gondolkodĂĄs 64 mezőire, ahol bekormozott ĂŠs kimeszelt ĂĄllampolgĂĄrok nĂŠznek egymĂĄssal farkasszemet, egyelőre mozdulatlanul.

Ezeken az egymĂĄsba nyĂşlĂł mezőkĂśn mindenki mindenkit sakkban tart. MĂŠg a takarĂ­tĂłnők is, folyosĂłk ĂŠs lĂŠpcsőhĂĄzak fekete-fehĂŠr kőnĂŠgyzetei fĂślĂŠ gĂśrnyedve, lĂŠpĂŠseken tĂśprengenek. MĂŠg az Ă­nyencek is, vendĂŠglői kockĂĄs abroszok fĂślĂśtt ki kell hogy sakkozzĂĄk ĂŠtrendjĂźkĂŠt. Ezt mĂĄr Zweig IstvĂĄn Ăłta sokan ĂŠszrevettĂŠk, mĂŠg tĂśbben kĂśzhelynek bĂŠlyegzik, csak Orpheus talĂĄlja meglepőnek.

Orpheus megfĂşjja flĂłtĂĄjĂĄt.

A d2-n ĂĄllĂł gyalog nĂŠv szerint SĂĄmsondi MiklĂłs villanyszerelő, kikĂĄszĂĄlĂłdik az ĂĄgybĂłl, ĂŠs kettőt előrelĂŠp. MostanĂĄban elĂŠggĂŠ nehĂŠz a megĂŠlhetĂŠs; kĂŠnytelen elvĂĄllalni mindenfĂŠle munkĂĄt, olyasmit is, amihez nem ĂŠrt igazĂĄn. KĂśrĂźlnĂŠz, megijed. Szeretne visszafordulni, de mĂĄr nem lehet. Pedig nem tudja mĂŠg, hogy este nyolc ĂŠs fĂŠl kilenc kőzĂśtt leĂźtik.

Orpheus fĂşjja, fĂşjja, fĂşjja.

GrĂłf Haller JĂĄnos, a vezĂŠrszĂĄrnyon ĂĄllĂł huszĂĄr bent ragadt b1-en; tehetetlensĂŠgĂŠben komor gondolatoknak adja ĂĄt magĂĄt. A kirĂĄlyszĂĄrnyon felĂĄllĂ­tott huszĂĄr, Colonna MiklĂłs a g2 mezőben fosztogat. A fehĂŠr futĂĄrok mĂĄr nincsenek meg: egyikĂźk kolostorba vonult, a mĂĄsik elszegődĂśtt egy bĂĄlnavadĂĄsz-hajĂłra.

Orpheus audenciĂĄra jĂĄrul a fehĂŠr kirĂĄlyhoz, aki ĂŠppen elsĂĄncolta magĂĄt, vagyis, mint a pĂĄrtĂźtĂŠsre hajlamos udvaroncok mondogattĂĄk, fogta magĂĄt ĂŠs berosĂĄlt.

Ah, felsĂŠged minő karcsĂş ĂŠs tĂśrĂŠkeny!

Orpheus talĂĄn azt remĂŠlte, hogy III. ZakariĂĄs kirĂĄly gyĂśnyĂśrkĂśdni fog a szellemes hĂ­zelgĂŠsben, s nem tudta: a szerencsĂŠtlen uralkodĂłnak az a rĂśgeszmĂŠje, hogy Ăźvegből van, ĂŠs bĂĄrmikor eltĂśrhet. Ez ellen, főleg lovaglĂĄs kĂśzben, ĂłvintĂŠzkedĂŠseket is tett: ruhĂĄjĂĄba merevĂ­tővasakat iktatott, s a lovaglĂłsĂŠtĂĄnyok szĂŠlĂŠt mindenĂźtt legalĂĄbb arasznyi vastagon fĂśl kellett szĂłrni fűrĂŠszporral, amelyre mĂŠg egy rĂŠteg tollĂşt is terĂ­tettek.

ZakariĂĄs kirĂĄly, a fehĂŠr, igyekezve nem kimutatni a szĂ­vĂŠben ĂŠbredt indulatokat, megkĂŠrdi OrpheustĂłl, hogy mi jĂĄratban van. A dalnok azt feleli, hogy a fejedelmi kegy magassĂĄgait szeretnĂŠ megmĂŠrni, de fĂŠlő, hogy nincs elegendő mĂŠrőlĂŠce hozzĂĄ. A kirĂĄly karon fogja a vakmerőt, fĂślvezeti palotĂĄja legmagasabb tornyĂĄba, ĂŠs ott villogĂł szemmel, bőszĂźlt hangon rĂĄparancsol, hogy ugorjĂŠk le, mivel a magassĂĄgot Ă­gy mĂŠrheti meg a legjobban, s főkĂŠnt a leghamarabb.

Orpheus, el nem veszĂ­tve lĂŠlekjelenlĂŠtĂŠt, Ă­gy vĂĄlaszol: ő majd inkĂĄbb lemegy, ĂŠs felugrik a fĂśldről; ezĂĄltal pontosabb lesz a mĂŠrĂŠs. A kirĂĄly, a fehĂŠr, a ZakariĂĄs, a III. elgondolkodik az eshetősĂŠg ĂŠs az ugorhatĂłsĂĄg fĂślĂśtt; kĂśzben Orpheus lemegy, ĂŠs fĂşjja, fĂşjja, fĂşjja fiolĂĄjĂĄt.

Illik a fekete kirĂĄlyrĂłl is megemlĂŠkeznĂźnk, neve azonban szurokszĂ­nű homĂĄlyban lappang. A krĂłnikĂĄsok azt beszĂŠlik rĂłla, hogy az ellentmondĂĄsoknak barĂĄtja nem lĂŠvĂŠn, szigorĂşan igazsĂĄgos. UdvarĂĄbĂłl elűzĂśtt minden fĂŠnyt, hogy a fĂŠnyűzĂŠsnek elejĂŠt vegye. A paradugĂłkat eldobĂĄlta, viszont a paradoxonokat megtartotta magĂĄnak. MondĂĄsa szerint senki sem szerencsĂŠtlenebb annĂĄl, mint akit mĂŠg nem ĂŠrt szerencsĂŠtlensĂŠg. EgyszĂłval: szikĂĄr, mĂŠrtĂŠktartĂł fĂŠrfi volt, akiről tudni lehetett, hogy nem tudhatĂł rĂłla semmi. Az orszĂĄgban forgalmazott arany- ĂŠs ezĂźstĂŠrmĂŠkre nem a sajĂĄt kĂŠpmĂĄsĂĄt, hanem a leplezetlen IgazsĂĄg allegĂłriĂĄjĂĄt verette, ezĂŠrt a pĂŠnzzel bĂĄnni tudĂł figurĂĄk a fekete kirĂĄlyt belső kĂŠsztetĂŠsből, az. igazsĂĄgot viszont lĂĄtĂĄsbĂłl ismertĂŠk.

Ő volt az Ăşgynevezett „jĂł kirĂĄly”, rĂłla mesĂŠltĂŠk, hogy időnkĂŠnt ĂĄlruhĂĄban jĂĄr-kel a birodalom terĂźletĂŠn, ĂŠs rendet csinĂĄl vagy szĂĄmon kĂŠr. Figyelmeztetik Orpheust (főleg a le nem ĂźtĂśtt fekete futĂł, egy bizonyos Pugacsov), hogy a kirĂĄly most is el van vegyĂźlve a nĂŠp kĂśzĂśtt, ĂŠs eszĂŠbe ne jusson fĂślismerni.

Orpheus kezĂŠben hallgat a flĂłta.

LĂĄt egy igazsĂĄgtevőt, aki a csalĂłkat megcsalja.

Egy mĂĄsikat, aki a nĂŠpnyĂşzĂłkat a nĂŠp előtt megnyĂşzza.

Egy harmadikat, aki a harĂĄcsolĂłkat harĂĄnt ĂĄcsolja.

Egy negyediket, aki a lĂĄzĂ­tĂłknak lĂĄzcsillapĂ­tĂłt ad.

Egy ĂśtĂśdiket, aki a tolvajnak tollat ĂŠs vajat nyomkod az orrĂĄba.

Egy hatodikat, aki a humanista Pellegrinit HymenestĂźl kipellengĂŠrezi.

Egy hetediket, aki a szorgos varrĂłlĂĄnynak trafikengedĂŠlyt szerez, de csak titokban.

Megvan hĂĄt az igazsĂĄgtĂŠtel, feketĂŠn, de hol a fekete kirĂĄly?

Nos, a fekete kirĂĄly...

Aki ĂŠrtett szĂĄmos mestersĂŠghez, kitűnő tengerĂŠsz volt, Ăźgyesen rajzolt, ismerte a vegyĂŠszet legfontosabb eljĂĄrĂĄsait, ĂŠs gyakran keltett figyelmet rendkĂ­vĂźli testi erejĂŠvel.

... a fekete kirĂĄly e percekben a nemzettest alatt lett volna megtalĂĄlhatĂł. Ugyanis elhatĂĄrozta, hogy nemzetĂŠnek fĂśl kell emelkednie, s ezĂŠrt igyekezett minĂŠl mĂŠlyebbre sĂźllyedni, hogy alulrĂłl jĂśvő kezdemĂŠnyezĂŠsekbe bocsĂĄtkozzĂŠk.

Lent van. Hűha, de mĂŠg mennyire, hogy lent. És a nemzet emelkedik. Sajnos csak az egyik vĂŠge, mert a mĂĄsik megbillent, ĂŠs mĂŠg lejjebb csĂşszott. Orpheus ajkĂĄhoz emeli flĂłtĂĄjĂĄt; fĂşjja, fĂşjja, fĂşjja. A nemzet lebillent vĂŠge szĂŠp lassan fĂśllibeg. Elemelt realizmus.

Egy kicsit meg most is ferde.

A kirĂĄly, a fekete kikĂĄszĂĄlĂłdik a nemzet alĂłl. MegĂĄllapĂ­tja, hogy a mĂşltat nem lehet eltĂśrĂślnĂźnk, viszont le kell beretvĂĄlnunk a szakĂĄllĂĄt.

Orpheus kihallgatĂĄst kĂŠr.

Kicsit vĂĄrakoznia kell, mert egyelőre a fehĂŠr kirĂĄly kĂśvetei vannak soron, akik ultimĂĄtumot hoznak ZakariĂĄstĂłl. A fehĂŠr kirĂĄly rĂśgeszmĂŠket hizlal, de pontosan ĂŠs veszĂŠlyesen szĂśvĂśgeti terveit. A fekete nyelvben az ultimĂĄtumra nincsen szĂł, ezĂŠrt a Kantemir nevű bĂĄstya az f8 mezőn Ăşgy fordĂ­tja ezt a fogalmat, hogy a fehĂŠr kĂśvetek meghoztĂĄk az ĂŠvi rendes adĂłt.

Ám a fehĂŠr kĂśvetek, mĂĄs időzĂłnĂĄbĂłl ĂŠrkezvĂŠn, kĂŠstek egy ĂłrĂĄcskĂĄt, ezĂŠrt a nemzetemelő szuverĂŠn hosszĂş halogatĂĄs utĂĄn azt Ăźzente, hogy ama jĂłkora hajĂł fedĂŠlzetĂŠn kĂ­vĂĄnja fogadni őket, amelyet a sakktĂĄbla szĂŠlĂŠn, a kikĂśtőben fog tanulmĂĄnyozni; tekintet nĂŠlkĂźl sĂźvĂ­tő szĂŠlre, kavargĂł hĂłpelyhekre, hideg tajtĂŠkot frĂśccsentő hullĂĄmokra. És hĂĄt szegĂŠny kĂśvetek, amikor a tĂĄrgyalĂĄsi alapul szolgĂĄlĂł csĂşszĂłs pallĂłkra lĂŠptek, megtudtĂĄk, hogy az ĂĄlruhĂĄs fejedelem a dolgozĂłszobĂĄnak ĂĄlcĂĄzott ĂĄrbockosĂĄrban tartĂłzkodik! BĂĄr tĂŠtovĂĄztak, ĂŠs reszkető lĂĄbaikra hivatkozva, nem Ăłhajtottak fĂślkapaszkodni a kĂśtĂŠlhĂĄgcsĂłn: a kissĂŠ nyers hangĂş biztatĂĄs ĂŠs az orphikus flĂłtaszĂł hallatĂĄn rĂĄĂŠbredtek, hogy nincs mĂĄs vĂĄlasztĂĄsuk.

OdafĂśnt, a szűk, levegőtlen ĂĄrbockosĂĄrban vaksĂśtĂŠtsĂŠg terjengett. A fekete kirĂĄly hollĂłszĂ­nű szavakkal pirongatta gyĂĄvasĂĄgukĂŠrt a fĂśldmĂĄszĂłkat; ĂĄm ekkor kiderĂźlt, illetve behomĂĄlylott, hogy a lĂĄtogatĂłk valĂłjĂĄban egyszerű, szegĂŠny spanyol inkvizĂ­torok, akik a felbőszĂźlt brabanti polgĂĄrok elől menekĂźltek a hajĂłra, s most menekĂźlnĂŠnek is tovĂĄbb, a mennyorszĂĄgig meg sem ĂĄllnĂĄnak. Ha őfelsĂŠge megengedi, akkor egy kicsit lĂĄbbujjhegyre gebeszkednĂŠnek, hĂĄtha innĂŠt az ĂĄrbockosĂĄrbĂłl elĂŠrhetnĂŠk az ĂŠgbolt legalsĂł csĂźcskĂŠt, ahonnĂŠt kĂśnnyű volna tovĂĄbbkapaszkodniuk Isten vĂĄrosĂĄnak hĂłstĂĄtjĂĄban.

A flĂłta elhallgat. A hadiszerencse megfordul.

A fehĂŠr kirĂĄlynĂŠ, mint egy kĂśzĂśnsĂŠges fehĂŠrcselĂŠd, randevĂşzik az egyik fekete huszĂĄrral, majd egy kĂŠtĂŠrtelmű pillanatban agyonĂźti a kĂśnnyelmű tisztecskĂŠt, ĂŠs sakk-sekket ad. KĂśzben a fehĂŠr kirĂĄly ĂźgynĂśkei kompromittĂĄlĂł iratokat hamisĂ­tanak a fekete tisztikarrĂłl. Azt a fekete bĂĄstyĂĄt, aki maga alĂĄ temette a fehĂŠr kirĂĄlynĂŠt, perbe fogjĂĄk ĂŠs elĂ­tĂŠlik, miutĂĄn bevallotta, hogy ĂĄrulĂł volt.

MikĂśzben a fehĂŠr kirĂĄlynĂŠ temetĂŠse zajlik, III. ZakariĂĄs vadĂĄszaton vesz rĂŠszt, mivel az orvosok minĂŠl tĂśbb testmozgĂĄst Ă­rtak elő szĂĄmĂĄra. Odabiccent a gyĂĄszmenetnek; most nem fĂŠl, hogy Ăźvegből van, ĂŠs el fog tĂśrni.

A flĂłta megszĂłlal, de most egy kicsit mĂĄskĂŠpp, mint eddig.

A fekete nemzet, amelyet a fekete kirĂĄly annyi fĂĄradsĂĄggal emelt fĂśl, most visszazuhan. Sakk, matt.

Orpheus fĂşjja, fĂşjja, fĂşjja flĂłtĂĄjĂĄt. Soha meg nem szĂźletett, fehĂŠr ĂŠs fekete lĂŠnyek ĂśzĂśnlenek a nyomĂĄban.

Orpheus lelĂŠp a sakktĂĄblĂĄrĂłl. A mesebeli realista.

Orpheus, a patkĂĄnyfogĂł.